A thai házassági ceremónia általánosságban két részre osztható:
egy buddhista részre, mely tartalmazza az imák felolvasását és élelem,
vagy egyéb ajándékok felajánlását Buddhának, továbbá egy nem buddhista
részbõl, ami népi szokásokra összpontosít, melyben a pár családja kerül
elõtérbe.
Régebben a szerzetesek számára ismeretlen volt a házasságkötés
bármelyik részében való részvétel. Mivel õket a halállal kapcsolták
össze (csak a temetéseket vezették le), a házasságkötési ceremónián
való részvételük kifejezetten rossz jelnek számított. A pár áldásért a
helyi templomot kereste fel házasságkötésük elõtt, vagy után.
Lehetséges, hogy előtte felkerestek egy szerzetest, akitől
csillagjóslást kértek, kitűzve ezzel a házasságkötés végső,
legmegfelelőbb dátumát. A nem buddhista rész a templomtól teljesen
független volt, és gyakran nem is ugyanazon a napon került rá sor.
Mára ezek a tilalmak teljesen megszűntek. Bevett szokás meglátogatni a
szentélyt ugyanazon a napon, mint amikor a családi ünneplés történik,
sőt még a házasságkötés is történhet a templomban. Bár a ceremónia
vallásos és a világi szétválasztása általánosságban megfigyelhető, a
szerzetesek feladata nagymértékben leegyszerűsödött.
Mikor a házasság buddhista szertartására kerül sor, a pár először
meghajol a Buddhát ábrázoló kép előtt. Utána elmondják imáikat,
füstölőt és gyertyát gyújtanak a kép elõtt. Ha felkérik a pár szüleit,
úgy ők “egyesítsék” õket egy, a pár fejére helyezett szalaggal. Utána
élelmet, virágokat és orvosságot adnak a szerzeteseknek. Ilyenkor a
templom számára felajánlott pénzt is szokás adományozni, melyet
borítékban adnak át.
A szerzetesek utána legombolyítanak egy rövid szalagot, melyet kezük
közé fognak. Elkezdõdik a Pali írások kántálása, mellyel megáldják az
új párt. A felolvasást a vezető szerzetes kezdi, aki a szalagot egy
edény vízhez köti, ezzel megszentelve a ceremóniát. A szerzetesek
sorban elhelyezik a saját szalagjaikat a víznél. A felszentelt vízbe
esetenként viaszt csöpögtetnek valamelyik Buddha kép elõtt meggyújtott
gyertyából, továbbá gyógynövényeket szórnak bele. Ebből a vízbõl a
Hindu szertartásokhoz hasonlóan pár cseppet a menyasszony homlokára
tesznek a gyertya tompa végével.
A legrangosabb szerzetes
tanácsokkal és pár jó szóval látja el a párt, akik ezért cserébe
ételadománnyal fejezik ki tiszteletüket.
Egyre nagyobb
mértékben terjed a thai hozomány rendszere is, melyet “Sin Sodt” néven
ismernek. A hagyományoknak megfelelõen a menyasszony családtagjai
elvárnak egy bizonyos összeget a vőlegénytől, aki ezzel tudja
bizonyítani, hogy biztonságban meg tudnak élni. A család későbbi
döntése értelmében az esküvő után ez a hozomány vissza is kerülhet a
párhoz.