A kínai színes lampionművészet hosszú múltra tekint vissza.
császára elrendelte, hogy a kínai hagyományos naptár szerinti első
hónap 15. napján, tehát a lampionünnep alkalmából minden családnál,
háznál és utcában függesszenek ki színes lampionokat. Az ünnep
alkalmából a császárok az udvarház embereivel együtt kimentek utcára,
hogy a polgárokkal együtt üljék meg a lampionünnepet és szórakozzanak.
Később a jelentős nemzeti ünnepek közé sorolták a laompionünnepet is,
amelynek rendezése még nagyobb méreteket öltött. Szokás szerint a
forgalmas utcákon, a kulturális központokban lampion-találkozókat,
lampion-vásárokat rendeztek. A császári udvarházban, a hercegek és az
előkelők palotáiban mind nagy költséggel lampiondíszbe öltöztették a
környéket. Szinte minden nagyobb város fényben úszott. Az ünnep estéjén
az emberek egész éjjel vagy gyönyörködtek a laompionokban, vagy az
ünnephez tartozó találós kérdéseket fejtettek, vagy táncot jártak.
Emellett tudásukat is összemérték egymással, ki tud jobb lampionokat
készíteni. Ezért a lampionünnep művészeti ünnep is. Egy vers egyik
mondata így hangzik: „A virágok minden évben mindig változatlanok
maradnak, de új meg új lampionok jelennek meg.”
Korábban a lampionok vázát főleg bambusz- és falécekből, vagy
fémszalagból készítették. Utána vagy átlátszó selyemmel, vagy átlátszó
pamutrostot is tartalmazó, tartós papírral burkolták be a vázt. Végül
különböző színű képeket rajzoltak rá. A 618 és 1279 között urakodott
Tang- és Song-dinasztia korában egyre többféle anyagot használtak fel
a lampionok készítésére. A készítési mód is egyre művészibbé vált. A
lampionkészítő mesterek a hagyományos anyagok mellett szarvat, a
tollat, fajanszot, bőrt, selymet hasznosítva különböző alakú
lampionokat készítettek, egyebek között peonia-, lótusz-, és más virág
alakú lampionokat, spanyolfal-lampiont, buddha-torony alakú
lampionokat, színpompás fajansz lampionokat, kecskebőrből készült
művészi lampionokat.
A Song-dinasztia idején egy olyan lampioncsoportot
készítettek, amelybe egy vízzel hajtott szerkezetet szereltek. Amikor a
víztárolására szolgáló ládából lezúdult a víz, a meggyújtott
lampioncsoport forgott tőle. Egyszersmind a látvány olyan volt, mint ha
vízesés lett volna. Külön említést érdemel, hogy szintén a
Song-dinasztia idején egy ókori monda szerint hegy alakú
lampioncsoportokat építették. Tehát egy, vagy több óriás kő-teknősbékán
egy hegyet raktak fel. A hegyre több száz, vagy több mint ezer lampiont
függesztettek fel. Emellett kövekkel, fákkal, szent és istenalakokkal,
valamint más képekkel díszítették a hegyet. A dombon zenekarok
játszottak, a színészek ének-, és táncelőadásokat tartottak. Az ilyen
lampioncsoportok az államhatalom sziklaszilárdságát jelképezték, ezért
a császárok és beosztottjaik mind megnézték a hegy alakú
lampioncsoportokat.
Az ország különböző részeiben más-más fajta lampionok
terjedtek el. A kelet-kínai Zhejiang tartomány Ninghai városában
bambuszlécekből készítették a lampion vázát. Utána papírt ragasztottak
rá a vázra és képeket festettek a papírra. Végül 10-300 ezer
tűszúrással a lampion burkolatán különböző élethű képeket alakítottak
ki. Jiangsu tartományban Suzhou városban a Száguldó ló elnevezésű
lampionfajtát készítettek. A lampionban egy lapátos szerkezet van
felszerelve, a lapátokat ló-motívumokkal díszítették. Amikor ég a
gyertya a laompionban, forog a lapátos szerkezet a felemekedett
levegőtől. A szerkezettel együtt úgy forognak a rajta levő
ló-motívumok, mintha a lovak száguldanának.
Shandong tartományban Dezhou körzetben matrioska-baba nevű
lampionfajtát készítettek. Egyszerre néhány, sőt tízegynéhány lampiont
helyeztek egymásba.
Peking központjában a Tiananmen-téren a Mennyei Nyugalom
díszkapuján kör alakú, selyemmel burkolt vörös lampionok függnek
különböző motívumokkal díszítve. Ez a kínai kultúra egyik szimbóluma.