Jiguang az ókori Kína egyik legközismertebb nemzeti hőse. A csapatok
élén hősiesen ellenállt a kínai tengerparti vidékek ellen intézett
egykori japán kalóztámadásoknak. Küzdelmeiben az egyik győzelmet a
másik után aratta. Sok történelmi feljegyzés szól róla.
A 14. és 16. század között uralkodott Ming dinasztia korában a
Japánból érkezett kalózok rendszeresen támadták a kínai tengerparti
Shandong, Zhejiang, Fujian és más tartományokat. Ezeket a kalózokat a
kínaiak a Wokou-nak nevezik. A kínai lakosok sokat szenvedtek
támadásaiktól. A 16. század végén a kalózok még eszeveszettebbé váltak,
ravasz, gerillaszerű módszerekkel támadtak, gyújtogattak és
fosztogattak, minden rosszat csináltak, amire volt módjuk. A kínai
katonai csapatok nem tudtak mit tenni ellenük. A kínai lakosság pedig
szenvedett tőlük. A kalózkodások legkritikusabb időszakában Qi
Jiguangot nevezték ki a kalózok feltartóztatását feladatul kapó
csapatok élére.
Qi Jiguang 1528-ban született a kelet-kínai Shandong tartomány
Penglai körzetében. Elődei mind a Ming dinasztia tábornokai voltak.
Állítólag már gyermekkorában szeretett katonásdit játszani, szervezni
kiskorú pajtásaival. Általában jól, cselesen irányította a játékokat.
Ugyanakkor szerette a tanulást, sokat olvasott az ókori kínai
hadtudományi művekből. 17 éves korában utódlás útján a komoly katonai
tisztséget viselt apjának helyére lépett és helyi katonai parancsnok
lett. Utána több ízben előléptették, míg végül a császár a kalózok
elleni harcok irányításával bízta meg.
Qi Jiguang összegezte a kalózok elleni küzdelmekben szerzett
tapasztalatokat és megtalálta a harc során szenvedett vereségek okait.
Úgy vélte, hogy a kormánycsapatok harci képessége és felkészültsége nem
volt erős. Ezt figyelembe véve a néptömegek körében újabb katonákat
soroztak be, akiket szigorú szabályok szerint képeztek ki. Ebből aztán
egy erős, nagy felkészültségű, és képességű csapat állt össze. Qi
Jiguang személyesen ellenőrizte a hadihajók építését is és emellett
reguláris haditengerészetet létesített. Mindezek eredményeképpen végül
a Qi Jiguang-csapatok legyőzhetetlenné váltak.
1561-ben egy tízezres kalózcsapat több nagyszabású támadást
indított Zhejiang tartomány Taizhou térsége ellen. A Qi
Jiguang-csapatok gyors, hadműveleteket hajtottak végre és hátbatmadták
a betolakodókat. A csata folyamán az ellenség a rabolt aranyat,
ezüstöt, ékszereket és más értékeket szétszórták a földre annak
érdekében, hogy megzavarják a kínai csapatok alakzatát, de az ellenség
e lépése hatástalan maradt. A fegyelmezett, jól kiképzett kínai katonák
nem foglalkoztak a földön fekvő értékekkel, senki sem volt, aki felvett
volna egyet is az értékes kincsekből. Qi Jiguang katonái nagy harci
kedvvel, egyre elszántabban harcoltak az ellenség ellen, s végül több
ezer kalózzal végeztek.
Miután 1562-ben a kínai csapatok megnyertek egy csatát az
ellenség ellen, az a hír terjedt el, hogy Qi Jiguang csapatai már
nagyon fáradtak voltak. Ennek hallatára a másutt állomásozott
kalózcsapatok megnyugodtak és ezzel veszítettek éberségükből. Senki sem
gondolta, hogy aznap este a kínai csapatok Qi Jiguang vezetésével több
tíz kilométert megtéve, váratlanul és orvul megtámadják a nyugodt
ellenséget, lerohanva több mint hatvan ellenséges állást. A helybéliek
„istenkatonának” nevezték el a Qi Jiguang-csapatokat. Ma is számos
monda kering róluk az emberek körében.
Az egyik így szól: a kalózok az egyik vereséget szenvedték a
másik után a Qi Jiguang-csapatoktól. De mindaddig nem értették meg,
hogy miért tudtak a kínai csapatok vereséges csapásokat mérni rájuk,
miért tudták üldözőbe venni őket, éjjel nappal a nyomukba eredve,
ameddig végleg ki nem kergették őket Kínából. Feljegyzések szerint Qi
Jiguang például lyukas élelem fajtát készíttetett, amelyet fonalra
fűzve, a katonák felakaszthattak a nyakukba, s így menetelés közben is
tudtak enni. Ezért a csapatok mozgásai rendkívül gyorsak voltak.
Zhejiang és Fujian tartományokban ma is elterjedt a Qi Jiguangról
elnevezett pogácsafajta, amelynek közepén lyuk található.
A neves
hadvezér tiszteletére, emlékére sok olyan helyen, ahol csatát nyert,
vagy megütközött az ellenséggel, templomokat építettek.
Qi Jiguang egész életében minden energiáját a kalózok elleni
harcoknak szentelte. A császár több ízben előléptette. De leginkább az
számított neki, hogy a haza felségvizei biztonságosak legyenek. Egyik –
önzetlenségéről és hazafiságáról árulkodó – versében erről így ír: „Az
előmenetel mindegy nekem, de azt kívánom, hogy csendesek maradjanak a
vizeink.”