A mongol szó legkorábban a Régi Tang-könyv” című könyvben fordul elő. A
mongol nemzetiség régi neve itt még mengshushiwei.
A Kínában élő mongol nemzetiségűek száma 1990-ben 4.806.849 volt. A
mongolok főleg a Belső-Mongol Autonóm Területen, az északkelet-kínai
három tartományban, a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen, Gansu, Qinghai,
Ningxia, Hebei, Henan, Sichuan, Yunnan tartományban, és Pekingben
élnek.
A mongol nemzetiség eredete az időszámításunk szerinti VII.
Századig nyúlik vissza. A Tang-dinasztiában a Wangjian nevű folyó
(mostani neve E’er’gu’na) partján élt egy törzs, amely szoros
kapcsolatban volt az észak-kínai Donghu, Xianbei és Qindan nevű
nemzetiségekkel.
időszámításunk szerint 840-ben a törzs nagy része nyugatra, a mai
mongol Dakente (Hentij) nevű hegy területére vándorolt, és sok törzsre
oszlott, valamennyinek külön neve volt, de összefoglaló néven a kínai
krónikák pusztai törzsnek hívták őket.
A XII. században Tiemuzhen (Temüdzsin), az egyik mongol
nemzetiség vezetője egymás után legyőzte a mongol hadakozó törzseket,
és egyesítette a mongolokat. 1206-ban Tiemuzhen (Temüdzsin) összehívta
a mongolok nagygyűlését (az úgynevezett kurultájt), amelyen
megszületett a Mongol birodalom. Tiemuzhent (Temüdzsint) választották
meg nagykánnak, és ekkor kapta a Chengjisihan, mongolul Csinggisz kán,
magyarul pedig Dzsingisz kán címet. Attól kezdve pedig az egész népet
mongolnak hívják.
A mongolok mongol nyelven beszélnek, amely nyelv az Altaji
nyelvcsaládba tartozik. A Kínában beszélt mongol nyelv három
nyelvjárásra oszlik: belső-mongol, Weilate és Ba’erhu-buliyate
nyelvjárásokra. A jelenleg is használatos írásukat a XIII. Században az
ujgur írás alapján alakították ki. Az évszázadok folyamán több
átalakításon ment keresztül, illetve néhány változtatással az ojrát és
a mandzsu írást is ez alapján készítették el később.
A mongolok régen sámánhitűek voltak. A Yuan-dinasztia idején a
Pekingben élő mongolok megismerkedtek a lámahitű buddhizmussal, és fel
is vették ezt az új vallást. A Ming és Qing-dinasztia idején a mongolok
harmada tért át a buddhizmus lámaista ágának hitére.
A mongol nemzetiségűek fontos szerepet töltöttek és töltenek
be az ország tudományos és kulturális életében. A XIII. század közepén
befejezett, mára világhíressé vált, magyarul is olvasható „Mongolok
titkos története” című könyv a mongol nemzetiség fontos történelmi és
irodalmi alkotása.
mongolok közül többen máig kerek formájú mongol sátorban élnek, amit
könnyű költöztetni, márpedig az a pásztorkodó életmód mellett rendkívül
fontos. A mongolok jó lovások és íjászok. Régen főleg pásztorkodással
foglalkoztak, ezért „pásztor nemzetiség”-nek is hívják őket. A mongolok
szeretik a lóversenyt, birkózást és íjászatot. A mezőgazdasági
területen élők főleg gabonaféléket, és tejes ételeket esznek. A
pásztorkodással foglalkozó mongolok pedig főleg marha-, és birkahúst,
illetve tejes ételeket esznek. Kínában a mongol nemzetiség máig egy
autonóm tartományt, három autonóm járást és hét autonóm megyét hozott
létre.