A kínai evőpálcika (kuaizi)

2009 február 4. | Szerző: Silver |

 
Világszerte az emberek sokféle és változatosan elkészített ételeket esznek, és ezeket az ételeket háromféleképpen szokták általában elfogyasztani. Vannak olyan részei a világnak, ahol kézzel esznek (40%), van, ahol késsel és villával esznek (30%), és az emberiség 30% pedig pálcikával eszik.
Kínában már több mint 3000 évvel ezelőtt, a Shang dinasztia idején már pálcikával fogyasztották el az ételeket. Abban az időben az evőpálcikát nem kuainak, hanem zhunak hívták. Kr.u. 6. és a 7. század környékén kezdték el az evőpálcikát kuaizinek nevezni, mivel Délkelet-Kínában, ahol az emberek sokat hajóztak a tengereken a zhu írásjegyet a horgonyzás műszavaként használták. Akkoriban úgy gondolták, hogy ez az elnevezés nem megfelelő az evőpálcikára. A 10. században, a Song-dinasztia idején az evőpálcikák nagy többsége bambuszból készült, és teljesen úgy néztek ki, mint a napjainkban is használatos evőpálcikák.
Noha az evőpálcikák első látásra nagyon egyszerű kivitelezésűnek tűnnek, elkészítésük mégsem annyira egyszerű. Kínában a régészek körülbelül 2000 évvel ezelőtti elefántcsont evőpálcikát is találtak. A 6. és a 7. században a gazdagabb családok aranyból, ezüstből és jádéből készült evőpálcikákat használtak. Érdekes történelmi adalék, hogy a régebbi korokban az ezüst evőpálcikák azért is terjedtek el széles körben, mert használatukkor, ha az étel mérgezett volt az ezüst azonnal befeketedett.
Az evőpálcika fontos szerepet játszik a kínai folklórban is. Mint ismeretes a kuai eredeti jelentése gyors, ezért a menyegzőkkor a hozzátartozók evőpálcikát ajándékoztak az ifjú házasoknak, abban a reményben, hogy minél előbb gyermekáldásban legyen részük.
A szakértők pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az evőpálcika használatakor harminc ízületet használunk, és ez kedvezően hat a motoros funkciókra.

***************************************************************

Az evőpálca használata
Az evőpálca vastagabbik harmadát fogjuk kézbe. Az egyik pálcát szorítsuk hüvelykujjunk tövével a gyűrűsujjunk első ujjpercéhez és a hüvelykujjunk hajlatához. Ez az első pálca többé-kevésbé mozdulatlan, a felsőt vele párhuzamosan, ahogy a ceruzát szoktuk tartani, a mutató-, a középső és a hüvelykujj végével csiptetőként mozgatjuk. A legfontosabb, hogy a két pálca hegye egy vonalban legyen egymással – ezt úgy érjük el, hogy odakocogtatjuk a pálcákat hegyükkel merőlegesen a tányérunk aljához, amíg kiegyenlítődnek. Középső ujjunk kirúgásával választjuk szét és a mutatóujj begörbítésével csippentjük össze őket.

evőpálcika használata