Japán gésák
2009 február 15. | Szerző: Silver
Öltözködés – kimonóiskolák 
Az illemszabályok mellett nagy hangsúlyt fektettek a gésák az öltözködésük elsajátítására. Viseletük a kimonó, melynek viselését szabályok írták elő. Ezek a szabályok nem sajátíthatók el a foglalkozások alkalmával, leginkább a táncórák alkalmasak arra, hogy a gésák megtanulják természetesen viselni ezt a ruhadarabot, úgy, hogy kényelmesem tudjanak benne mozogni. Csak így lehet feltűnés nélkül beilleszkedni egy gésacsoportba. Gyakorolni kell, hogyan csúsztassák finoman, enyhén csámpás lábtartással, kissé hajlított térddel az egyik lábukat a másik elé, hogyan hajlítsák enyhén vállukat és tartsák elegánsan karjukat a testük mellett járás közben. Minden évszaknak, ünnepnek, hétköznapnak megvolt a maga trendje, milyen színű, anyagú legyen az öltözék. Újévkor vastag és fényes selyemből készült kimonót öltöttek. Február, március és április, valamint október, november és december hónapokban durvább vagy finomabb szövésű kreppselyemben pompáztak. Május, június és szeptember viselete a kötött selyem kimonó volt. Júniusban, augusztusban selyemgézből készült ruhát hordtak. Az iskolában és a hétköznapokban vörösesbarna, vékony selyemből, vászonból akari- vagy jociuri-selyemből készített kimonót viseltek. Az öltözködésen kívül nagy hangsúlyt fektettek a hajviselet és a sminkelés elsajátítására.
A vizsga
Minden tantárgyból vizsgát kellett, hogy tegyenek a jelöltek. A vizsgákat minden hónapban egy előre meghatározott napon tartották. Erre az időpontra alaposan fel kellett készülni. Aki a vizsgán megbukott, 3 hónap után ismételhette meg. Aki háromszor megbukott, tehetségtelennek nyilvánították, kizárták a gésa-jelöltek közül.
A Simbasi-gésának a következőkben kellett jónak lenni: samiszen-játék, Kijomotó stílusú éneklés, Nishikawa-tánc. A sikeres vizsga után ősszel és tavasszal be kellett mutatni a színházakban a hagyományos Azamura-táncokat, júniusban az Azamura-revüt. Áprilisban és októberben az Azamura-táncokban a 13 éves tanulóktól a legkisebbekig mindenkinek a színpadon kellett lennie. Akinek sikerült a vizsga, kezdhetett készülni az első fellépésére. Az ohiromét megelőző 8-10 napon át gyakorolták a minerait.
Mizuage
A gésa-jelölt életében fontos esemény a mizuage, a szüzesség elvesztése, melynek szintén komoly szertartása van. A maikok szüzességét árverésre bocsájtják. Akiket a gésa-jelölt nővére –kijelöl–, a maikonak meg kell ajándékozni egy ekubo nevű süteménnyel. Majd a kiválasztott és megajándékozott férfiak elkezdenek az okija vezetőjénél licitálni a jelölt mizuagéjára. Aki a több pénzt ígéri, az veheti el a maiko szüzességét. A jelöltek többsége egy tucat férfit ajándékoz meg. Maga a szertartás szakéivással kezdődik. Gyorsan lezajlik, de aki elveszi a maiko szüzességét, a gésa mizuage-patrónusa marad élete végéig, ám ez nem jelent semmiféle speciális előjogot.
Ekubo
Erikae – a maikoból gésa lesz
A maiko 20-21 éves korára lesz geiko. Az átmenetet az erikae jelzi: a maiko vörös gallérját fehérre váltja. A kezdő gésák fogaikat feketére festik, mely az érettség jele. Ez a szokás a Heian-korra (794-1185) vezethető vissza. A szan-szan-kudoval szemben az erikaét nem ünneplik, nem kíséri semmi szertartás. A felavatott gésa kéztörlőket és nosigamikat osztogat, és sorra látogatja a hanamacsiban élő barátait, ismerőseit, majd előad egy kurokami-táncot.
Befejezés
A geiko szolgálati ideje, melyet az okijában tölt, 5-6 év. Ezalatt az idő alatt szolgálja le mindazt, amit az okija rá fordított ruházatban, anyagiakban, szeretetben, gondoskodásban. Szolgálati ideje leteltével függetlenné válik, maga irányítja életet. Tanulása azonban nem ér véget. Több órára is jár, hogy tovább javítsa művészi képességeit. Ezenkívül gyakran továbbképzik magukat otthon olvasással, nyelvtanulással a törzsvendégeik igényeinek, érdeklődési körének megfelelően.
A gésák feladata, képzése, mint láthatjuk, nem mindennapi dolog. Hosszú és fáradságos utat járnak be, míg a sikomi-szanból maiko, a maikoból pedig szabad és független gésák lesznek. A szabályok szigorú betartása, a régi idők szokásainak és gyakorlatának őrzése folytán ezek az érdekes nők közvetítik a hanamacsik társadalmának finomságait, Japán művészetének múltját, féltve őrzött kulturális örökségeit. Ők az ország múltjának köztiszteletben álló letéteményesei.
Szómagyarázat
danna
pártfogó, aki anyagilag támogatja a geikót vagy a gésát
ekubo
szó szerint: mélyedés; sütemény, melynek mélyedés van a tetején, közepén egy kicsi piros körrel
geiko
szó szerint: a művészet asszonya. Kiotóban használatos szó a női előadóművészekre, akik a hagyományos japán műfajokat művelik. Máshol gésa a nevük
geta
speciális fapapucsok 
gosugi
a maiko vagy geiko borravalója, mindig borítékban nyújtják át
hakobeján
gardrób féle, nagy társalgóval, mérete 50 tatami, csak a gésák és művészetek tartózkodhatnak benne
hakoja
háziszolga
hanamacsi
japán városok kijelölt negyedei, ahol a gésák élnek és dolgoznak
kaburendzso
táncszínház
maiko
tanuló gésa, a tánc asszonya – csak Kiotóban léteznek
minari-szan
tanuló maiko, aki egy okijában a maikokkal és geikokkal együtt lakva ismerkedik a hanamacsi életével, és ott is jár iskolába
minerai
tanulás megfigyelés révén
mizuage
a gésa szüzességének elvesztése
nakai
az ocsajákban szolgáló nők
nenki
a maiko és geiko szolgálati ideje egy okajában
nosigami
festménytekercs
ocsaja
teaház, ahol a vacsorákat rendezik, és ahol gésák szórakoztatják a vendégeket
odori
tánc
ohikizuri
hosszú ujjú, uszályos kimonó, melynek az obiját úgy kötik meg, hogy az egyik vége lecsüngjön
ohirome
gésa első fellépése a vizsga után
ojasikijuki
kerti ünnepségek
okaszan
az okija vagy az ocsaja –anyja– – a hanamacsi minden lakója így szólítja őket
okija
fogadó, ahol a gésa a szolgálati idejét letölti
okobo
a maiko magas talpú fapapucsa, amelyen a lábat szépen lakkozott bőrpántok rögzítik – lefelé ékszerűen elkeskenyedik, a talpánál fele olyan széles, mint felül
omiszedasi
a minari-szan maiková avatása szertartása
oneszan
–nővér, idősebb lánytestvér– – a gésa szerepköre a gondjaira bízott maikokkal vagy fiatalabb geikokkal kapcsolatban
oniiszan
–báty–, a teaházak vendégeinek szokásos megszólítása, bár egyeseknek otoszan (apa) is kijár
otokoszu
az egyetlen férfi foglalkozás a hanamacsikban: kimonófeladó
ozasiki
vacsora az ocsajában vagy maga a hagyományos stílusban berendezett vacsorázóhelyiség
samiszen
gésák háromhúros hangszere – egyiptomi eredetű, indiai közvetítéssel jutott el Kínába, majd kígyóbőrrel borított samiszenként Okinavára és kb. 300. évvel ezelőtt Japánba, ma macskabőrrel borítják leginkább
sikomi szan
az okijában töltött tanulóidő első szakasza, ezután lesz a lány minari-szan – míg az okijban lakik és iskolába jár, házimunkát végez
sironuri
az a jellegzetes fehér szer, mellyel az arcukat festik
szan szan kudo
szó szerint: háromszor három változás – az a szertartás, amellyel az új maiko testvéri szövetségre lép az oneszanjával
tacsikata
táncra szakosodott gésa
tokonoma
beugró falrész a hagyományos japán szobákban – elmaradhatatlan kelléke az ikebana és a függőtekercs
ucsibako
azok a komornák, akik segítenek a gésáknak az öltözködésnél
Irodalomjegyzék
Aihara, Kyoko: Gésák: Élő hagyomány, DEE-SIGN Kiadó, 2000.
Golden, Arthur: Egy gésa emlékiratai, Trivium Kiadó, Szekszárd, 2000.
Mécs Alajos: Az ismeretlen Japán, Stadium Rt, Terebes Collection
Nakamura, Kiharu: Kiharu a gésa, egy ismeretlen világ rejtelmei, Trivium Kiadó, Szekszárd, 2001.
maiko
2009 február 9. | Szerző: Silver
A maiko belépése a gésa-társadalomba
A gésák különböző társadalmi osztályokból kerültek ki. Voltak olyan lányok akik vidékről kerülnek a gésa-negyedekbe, ők általában műveletlenek. Voltak, akiket a gésaházak a 9-10 éves korukban adoptáltak – a szegényebb családok gyermekeik után tetemes összeget kaptak, melyet, ha a gésa felszabadult, vissza kellett fizetni – és gésákká válhatnak a teaházak tulajdonosainak leányai. Mivel sok rétegből kerülnek ki a jelöltek, előképzettségük és műveltségük változó.
A sikomi időszak kb. egy esztendeig tart. Ez alatt az idő alatt a lány egyszerű kimonóban jár, haját kedve szerint viselheti, de le nem vágathatja. A kimonó viselését meg kell szoknia, s gyakorolnia kell, hogy az összes kiegészítővel együtt magára tudja ölteni az előírásoknak megfelelően. Sajátos módon kell összehajtani, és egy japán paulowniafából készült komódban, a tanszuban tartani.
A sikomi-szan élete megerőltető és napjai hosszúak. Meg kell várnia, amíg a vacsoráról visszaérkező nővérei végeznek, és csak aztán tisztálkodhat, ha az okija minden lakója végzett a tisztálkodással – ez lehet akár hajnali 3 óra is – és másnap korán kell kelnie, hogy el ne késsen az iskolából.
A képzés első szakaszán sikeresen túljutva a gésa-növendék kb. egy hónapra minari-szan lesz. Megtanul bánni a sironurival, és magára ölti az ohikizurit.
Meg kell tanulnia, milyen a helyes testtartás, viselkedés, a vacsorahelyiségbe való belépéskor történő meghajlás megkívánt módja, és azt, hogy hogyan kell beszélni a vendégekkel, és az elvárt, hagyományos módon szórakoztatni őket.
Ezt az időszakot a szan-szan-kudo zárja le, amikor maiková válik a jelölt. A maiko és oneszanja szakéval kínálja egymást, mindketten 3 kortyot isznak 3 kis csészéből, majd a maiko ünnepélyes mozdulatokkal csészét cserél az ocsaja okaszanjával, majd a többi öt jelenlevő előljáróval. A maiko új nevet kap, mely magába foglalja nővére nevének egyik betűjegyét. Ez a szertartás jelzi, hogy hivatalosan is befogadták a hanamacsi családba.
Általában az oneszan is ahhoz az okijához tartozik, ahova a növendék. A nővér feladata, hogy védencét megtanítsa arra, amit a hanamacsiban tudni kell, és tanácsokkal lássa el. Egy személyben tanítónő és gyám is.
A gésa-jelöltek azonban nemcsak megfigyelés révén sajátítanak el dolgokat, hanem iskolába is járnak. A kezdő gésa tanulásának első napján végignézi a rangidős gésa készülődését. Minden gésa-jelölt egyforma frizurát hord, ez a vareshinobu nevű hajviselet.
A tanterem
Az iskolában a tanterem ajtaja a folyosó középső részéről nyílik. A tágas tantermekben nincsenek székek és padsorok, a padlót tatami borítja. A tantermek száma iskolánként mindössze három-négy. A teremben az egyik fal mentén egy nagy tábla húzódik, rajta egy sor akasztóval, amin apró táblácskák lógnak, rajtuk vastagított vonalakkal írt nevek. A falitábla a jelenléti ív szerepét töltötte be.
A hagyományos japán meggyőződés szerint a művészetek tanulását legjobb akkor kezdeni, mikor a növendék hat éves, hat hónapos és hat napos. A művészetet nem elméleti, hanem gyakorlati úton sajátítják el, ezért ajánlatosabb minél hamarabb kezdeni, hogy beépüljön a testbe.
Zene- és énekórák
Minden gésának meg kell tanulni a samiszenen – szó szerinti jelentése: az ízlés 3 húrja – játszani, mely egy gitárszerű hangszer, keskeny fanyaka van, 3 dugóval hangolható. Teste egy kis fadoboz, melynek tetejére dobszerű macskabőr van ráfeszítve. Kis dobozban vagy tokban szállítják. Sokszor elég sokáig játszanak rajta, és rendszeresen hangolni kell. Elsajátítása fölöttébb nehéz, sajátos tehetséget, adottságot és nagy szorgalmat kíván.
Samiszen
A gésáknak más hangszereken is meg kell tanulni játszani. Egyik legelső tanulnivalójuk dobolni a cucumi nevű kicsi dobon. A színpadi fellépéseken kísérik a táncosokat hat dobos és egy fuvolás zenekarként. Minden hangszerhez érteni kell egy kicsit. Térdelő helyzetben játszanak rajta, akárcsak a többi hangszeren, a vállon tartják és kézzel dobolnak rajta. Az okava nevű nagydobot a combra kell helyezni, a taikot állványra teszik és dobverőt használnak hozzá. Mind a három dobon meg kellett tanulni játszani, meg kellett tanulni a különféle ütésmódokat. Az egyik az ucsikomi, amikor a kart a test elé viszik és visszakézből ütnek a dobra, a másik jellegzetes ütésmód a szarashi amikor az egyik karral ütnek a dobra, a másik kart pedig ezzel egyidejűleg felemelik. Miután a közönség látja a zenekar minden tagját, minden mozdulatnak kifinomultnak, kecsesnek szépnek kellett lennie. A tanítás módszere minden hangszeren egyforma volt, az oktató előjátszott valamit – eleinte egyszerű dallamokat vagy csak egy-egy hangot – és azt a tanulók utánozták.
A dob, a fuvola és a samiszen órák után énekóra következik. Énekelni azoknak a lányoknak is kötelező megtanulni, akik nem képesek jól intonálni és sosem szólóztak. Az órákon 5 daltípussal foglalkoznak részletesen. Megtanulnak népszerű balladákat, hosszú történeteket, elmesélő dalokat a kabuki-darabokból és rövid zenés verseket előadni. Meg kell tanulniuk balladákat, verseket írni Haiki-formában. Ezeket már egészen kis korban elkezdik tanulni.
Kirándulás a Japán gésák világába
2009 február 7. | Szerző: Silver
Gésák
| A gésa japán kifejezés, jelentése: professzionális szórakoztató. A gésa-hivatás fontos elem a japán tradicionális társadalmi életben. A gésák szolgáltatásai kizárólagosan az arisztokraták számára biztosítottak, és ezek a nők igen magas szinten sajátították el a hagyományos japán művészeteket. Eleganciájuk kivételes, akárcsak a vonzerejük. A gésák professzionális vendéglátók – egzotikus változatban. A hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, de a 18. századtól kezdve nők töltik be ezt a szerepet. A fiatal lányok képzése még a kamaszkor előtt megkezdődik, amikortól fogva megtanulják mindazokat a művészeteket, amelyekre szükségük van mesterségük gyakorlásához. Csak az kapja meg a gésa címet, aki a maga csoportjából a legképzettebb, és sikerrel tesz le egy szigorú vizsgát. |
| Szó szerinti fordításban a mesterség neve “szép személyt”, illetve “művészetekkel élő személyt” jelent. A gésák meg is felelnek ezeknek az elvárásoknak: a művészetek mesterei. Hagyományos kimonóban járnak, egyszerű facipőt, klumpát viselnek, hajukat bonyolult frizurába rendezve viselik, melybe fémdíszeket fonnak. Arcukat fehérre alapozzák, és az ajkakat égővörösre festik. A fiatalabb lányok csak a felső ajkukat festik meg, s az erősebb vonzerő érdekében piros csíkot festenek a nyakszirtjükre. |
| Az 1920-as, 30-as években a japán társadalmat fenyegető veszélynek tartották e mesterség gyakorlóit, sőt a negyvenes években a gésa-hivatást törvénytelennek nyilvánították, gyakorlóinak többségét gyári munkára kötelezték. Az 1970-es években még 17 ezer gésa gyakorolta hivatását Japánban, mára mintegy ezren élnek Oszakában és Kiotóban. |
A gyászos múltban a lányok nem önszántukból lettek gésák. Szüleik nem tudták eltartani őket, s úgy gondolták, hogy a „virág és fűzfa világa” a lehető legjobb megoldás lányaik számára.
A gésák hagyományosan 6 évesen 6 hónaposan és 6 naposan kezdték el a tanulást. Ellentétben a nyugattal a 666-ot szerencsésnek tartották, különösen valami új kezdetével kapcsolatosan.
Másoknak lazább rokoni kapcsolataik voltak, vagy pedig a gésákat kiszolgáló mesterségek világában születtek. Manapság már megszokott, hogy a tanoncok teljesen köznapi, középosztálybeli családokból származnak, s azért lépnek a pályára mert vonzza őket a gésák pompázatos megjelenése, s ki akarják próbálni ezt az életstílust. Ám nem túl gyakori, hogy jelöltek érkeznek a civil életből. A „virág és fűzfa világához” való csatlakozás előtt a jelölteknek hatalmas lélektani gátakat kell lerombolniuk. Az első a szülői jóváhagyás. A lányos szülők körében a gésaság sosem szerepelt a tíz legvonzóbb pálya között. Másrészt a szülők gyakran pontosan tudják, milyen rigorógus a képzési és szabályrendszer, hiszen őket korábbi, sokkal szigorúbb generáció nevelte fel.
A második szabály az, hogy a fiatal jelölteknek gyakorlatilag minden kapcsolatot meg kell szakítaniuk a vér szerinti családjukkal. Itt, legyen bármilyen korú is, nem fog álomvilágban élni. Minden komolyabb japán művészeti ágban a tanítvány a „forrásig sétál „.
Az Oktatásügyi Minisztérium nem ismeri el a gésáiskolákban oktatott művészeteket. A szülők azt is nehezen fogadják el, hogy a képzés során gyermekük hatalmas adósságokat halmoz fel, amit később vissza kell fizetnie az okijának. A mai Japánban senki sem kényszerül arra, hogy gésa legyen, ezért egyre kevesebben teszik ezt.
***********************************************************************
A gésák nevelése
(PTE-TKI Pedagógia szak, évfolyamdolgozat, 2002., I. évf. II. félév)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: http://nostromo.pte.hu/~carry/text/!kek/gesa.htm
A gésák szerepe
A japán élet jellege, a titkokkal, csodákkal átszőtt japán kultúra megközelíthetetlen és sokszor érthetetlen a nyugati emberek számára. Leginkább érthetetlen és félreérthető a nyugati társadalmakban a gésák különleges és érdekes szerepe. Sokan azonosítják ezeket a hölgyeket a prostituáltakkal, s ennek következtében számos félreértés keletkezett a teaházakban tevékenykedő, művészi tehetséggel megáldott, nagyszerű szórakoztató hölgyek szerepkörét illetően. Egészen másként ítél meg egy gésát az átutazó külföldi, másnak ismeri meg, aki hosszabb ideig él Japánban, és merőben másként látja és értékeli a japán társadalom.
A gésa szerves függvénye a japán családi rendszernek. A japán ember nem szeret idegeneket fogadni a lakásába, viszont nagyon kedveli a vendégeskedést, az ügyek terített asztal melletti elintézése bölcs alaptétele életművészetüknek. A háziasszonynak semmi keresnivalója nincs ilyen társaságban, de az nem tagadható, hogy egy szellemes, kedves nő egészen más irányt ad a társalkodás menetének, a vendégek hangulatának. Ezt a kérdést – hogy a vendégek szórakozzanak is, de a háziasszony mégse legyen jelen – a japán gésa-rendszer oldotta meg. A jó gésa mindenek előtt a háziasszonyt helyettesíti a házon kívüli vendégeskedésnél.
A gésa szó művészt jelent, ezek a szép fiatal hölgyek bájos csevegéssel, tánccal, zenével, játékokkal szórakoztatják az ocsaja vendégeit. Mindenek előtt érzelmileg független, elfogulatlan lévén, fellépése biztosabb, célravezetőbb, mindenkihez kedves. A jó gésa magába egyesíti mindazokat a kiváló tulajdonságokat, amelyeket a női ideállal szemben támaszthatnak. Szép és szellemes. Mozdulatai elegánsak, mint gondolatainak kifejezési formái. Ért a politikához és közgazdaságtanhoz, jártas az irodalomban és a népművészetekben. A gésa mindent elnyel, amit hall, semmit se ad vissza. Az igazi gésa erkölcsös.
Hosszú évekig tart, mire elérnek erre a művészi fokra, mire megtanulják hogyan lehet minél kellemesebben és kultúráltabban csevegve szórakoztatni a férfi vendégeket, s miben kell járatosnak lenniük, hogy részt vehessenek a színpompás japán ünnepeken. A gésák művészi teljesítményének szintje tájanként és egyénenként változik.
Kyotóban, Japán ősi fővárosában, ahol képzésük a szokásosnál szigorúbb, maikoknak – tánc asszonya – és geikoknak – művészet asszonya – nevezik a gésa-jelölteket, illetve a gésákat. Hosszú, fáradságos utat járnak be, mire elsajátítják sajátos művészetüket. A növendék maikóktól elvárják, hogy tanulmányaik mellett kivegyék részüket a házimunkából. Ha hanamacsiban élnek, elleshetik a helyes viselkedést és öltözködést, a szokásokat, korán bepillantását nyerhetnek mesterségük követelményeibe. El kell érniük, hogy szeressék és megbecsüljék az oneszanok és az okeszánok, ha sikerül megkedveltetni magukat, gyámkodni fognak felette, gondját viselik, segítenek problémáik megoldásában, bevezetik az ozasikibe, bemutatják vendégeiknek, sőt az okija anyja adoptálhatja is a gésát.
A szorgalmas tanulás, életviteli és viselkedési szabályok, eljárások, szokások, teendők, művészetek elsajátítása a gésáknak kötelező volt. Fontos részei a különféle köszönések, udvariassági gesztusok a vendégek, az okija és ocsaja inden lakója iránt. Minden elképzelhető helyzetben használatos viselkedési szabályokra megtanítják a növendéket. Ezeket nem tananyagszerűen sajátítják el, hanem nénjeik magatartását figyelve és utánozva.
Reggeltől délutánig – 10-11 órától délután 3-ig – egy különleges tanintézetben tartózkodnak, ahol táncot, zenét és teaszertartást tanulnak. A tanórák után visszatérnek az okijába és házimunkát végeznek, majd 4 óra tájban elkezdenek készülődni a 6 órakor kezdődő vacsorákra. A maikonak akkor is készenlétben kell várakoznia, ha nincs dolga este, mert váratlanul is szükség lehet a szolgálataira. A maikóknak 1950 előtt nem volt szabadidejük, ma azonban egy hónapban 2 szabadnapjuk van.
A kínai evőpálcika (kuaizi)
2009 február 4. | Szerző: Silver
Világszerte az emberek sokféle és változatosan elkészített ételeket esznek, és ezeket az ételeket háromféleképpen szokták általában elfogyasztani. Vannak olyan részei a világnak, ahol kézzel esznek (40%), van, ahol késsel és villával esznek (30%), és az emberiség 30% pedig pálcikával eszik.
Kínában már több mint 3000 évvel ezelőtt, a Shang dinasztia idején már pálcikával fogyasztották el az ételeket. Abban az időben az evőpálcikát nem kuainak, hanem zhunak hívták. Kr.u. 6. és a 7. század környékén kezdték el az evőpálcikát kuaizinek nevezni, mivel Délkelet-Kínában, ahol az emberek sokat hajóztak a tengereken a zhu írásjegyet a horgonyzás műszavaként használták. Akkoriban úgy gondolták, hogy ez az elnevezés nem megfelelő az evőpálcikára. A 10. században, a Song-dinasztia idején az evőpálcikák nagy többsége bambuszból készült, és teljesen úgy néztek ki, mint a napjainkban is használatos evőpálcikák. 
Noha az evőpálcikák első látásra nagyon egyszerű kivitelezésűnek tűnnek, elkészítésük mégsem annyira egyszerű. Kínában a régészek körülbelül 2000 évvel ezelőtti elefántcsont evőpálcikát is találtak. A 6. és a 7. században a gazdagabb családok aranyból, ezüstből és jádéből készült evőpálcikákat használtak. Érdekes történelmi adalék, hogy a régebbi korokban az ezüst evőpálcikák azért is terjedtek el széles körben, mert használatukkor, ha az étel mérgezett volt az ezüst azonnal befeketedett.
Az evőpálcika fontos szerepet játszik a kínai folklórban is. Mint ismeretes a kuai eredeti jelentése gyors, ezért a menyegzőkkor a hozzátartozók evőpálcikát ajándékoztak az ifjú házasoknak, abban a reményben, hogy minél előbb gyermekáldásban legyen részük.
A szakértők pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az evőpálcika használatakor harminc ízületet használunk, és ez kedvezően hat a motoros funkciókra.
***************************************************************
Az evőpálca használata
Az evőpálca vastagabbik harmadát fogjuk kézbe. Az egyik pálcát szorítsuk hüvelykujjunk tövével a gyűrűsujjunk első ujjpercéhez és a hüvelykujjunk hajlatához. Ez az első pálca többé-kevésbé mozdulatlan, a felsőt vele párhuzamosan, ahogy a ceruzát szoktuk tartani, a mutató-, a középső és a hüvelykujj végével csiptetőként mozgatjuk. A legfontosabb, hogy a két pálca hegye egy vonalban legyen egymással – ezt úgy érjük el, hogy odakocogtatjuk a pálcákat hegyükkel merőlegesen a tányérunk aljához, amíg kiegyenlítődnek. Középső ujjunk kirúgásával választjuk szét és a mutatóujj begörbítésével csippentjük össze őket.
evőpálcika használata
étkezési kultúra
2009 február 3. | Szerző: Silver
Az étkezési kultúra a nemzeti kultúra fontos része. Az étkezési kultúra körébe tartozik az ételek elkészítése, fogyasztása és élvezése. Egy kínai közmondás szerint az étkezés az emberek számára a legfontosabb dolog, olyan fontos, mint az ég. Ez azt tükrözi, hogy a kínaiak fontosnak tartják az étkezést.
A nyugati étkezési kultúrát a ráció szabja meg. A nyugatiak számára az étkezés célja a jóllakás. Számukra általában nem fontos a konyha színe, íze, és formája. Annál nagyobb figyelmet szentelnek a vitaminoknak, proteineknek. Noha a nyugati ételeknek sokszor alig valami íze van, de az értelem azt mondja, hogy meg kell enni ezt vagy azt a fogást, mert tápláló és egészséges. A nyugatiak számára az evés élvezete nem fontos. Úgy gondolkodnak, ha egy ételnek nincs tápértéke, akkor az nem is fontos étel. Ezért ugyan a nyugatiak étkezése nagyon ésszerű, de nem túlságosan érdekes és változatos.
Ez az étkezési kultúra alkalmazkodik a nyugati filozófiai rendszerhez. Így például egy díszebéden fontos az evőeszköz, a fűszerek, a felszolgálás, a nyersanyag összeállítása mind formájában, mind színében. Bármilyen nagy azonban a luxus, a marhaszeletnek azonban csak egyféle íze van.
Kínában azonban egészen másmilyen az étkezés, hiszen rendkívül fontos része a szépség és a művészet. Kínában már nagyon régóta fontos helyet foglal el az emberek életében az étkezés. És ezen belül is a legfontosabb az ételek íze, a tápérték csak a második helyre kerül. Minthogy a kínai konyha az ízekre, azok harmóniájára, rafinériájára, kifinomultságára figyel, valódi konyhaművészet alakulhatott ki, ami aztán magas szintet ért el.
Étkezéskor általában azt mondjuk, hogy ez az étel finom, ez az étel nem finom. De ha ennél többet akarunk megtudni, például, hogy miért finom, vagy miért nem az, nos, az okokról már egyáltalán nem egyszerű számot adni. Ez is azt mutatja, hogy a kínaiaknak különleges érzékenysége van az étkezés terén, amit igen nehéz szóba önteni.
A kínai ételek különlegessége mindig a sajátos ízekből alakul ki. A kínai ételek elkészítésének két fő része van, az egyik a főzés, illetve sütés, a másik pedig a fűszerezés.
Jó példa a kínai ételek ízvilágára a híres sanghaji fogás, a bambuszrüggyel és sonkával töltött sertéshús. Azért válhatott nagyon híres fogássá, mert a sertéshús, valamint a benne levő sonka és bambuszrügy íze egyesül, és a három összetevő különleges elegyet alkot. 
Az étkezéssel kapcsolatos kínai felfogás megfelel a kínai filozófiai gondolkodásnak, miszerint minden figyelemre méltó, ami mikroszkopikus, homályos, misztikus és elképzelhetetlen. Az ételeknek az évszakok váltakozása szerint más-más íze van: tiszta és sótlan nyáron és ősszel, erős és sűrű télen és tavasszal. Ezen kívül még az időjárástól, a földrajzi helytől, valamint az embertől is függ a kínai étkezés.
A kínai étkezési struktúrában a gomba és a burgonyaliszt játszik fontos szerepet, a nyugatiak szemében a hús és a proteinek. A kínai fogások közt a zöldségek nagyon előkelő helyen szerepelnek, ami összefügg a buddhizmussal, hiszen a buddhizmus szerint a vegetáriánus étkezés a leginkább követendő.
A shenyangi Téli palota
2009 január 1. | Szerző: Silver
Az Észak-Kínában lévő shenyangi Téli palota a második legnagyobb palota a pekingi Téli Palota után. Fenntartása hatalmas kiterjedése miatt igen költséges. A shenyangi Téli palotát egy mandzsu uralkodó építette, és a palota magán hordozza a mandzsu kultúra minden nemzeti jellegzetességét. A palota szépsége sok utazót vonzott már ide.
A shenyangi Téli palota az észak-kínai Liaonin tartomány székhelyén, Shenyang óvárosának központjában található. A Qing dinasztia (1616-1911) korai időszakában épült. Története nagyon egyedülálló. A XVII. század elején a Kína északkeleti részén élő nomád mandzsuk létrehozták a Kései Jin (Arany) dinasztiát, amelynek első uralkodója Nurhacsi Shenyangban királyi palotát építetett. Nurhacsit fia, Huangtajdzsi követte a trónon, aki megalapította a Qing (Tiszta) dinasztiát. A palota építését Huangtajdzsi uralkodása alatt fejezték be. Ez a palota pedig nem volt más, mint a shenyangi Téli palota. Huangtajdzsit Fuling követte a trónon. Ebben az időszakban nyomultak be a mandzsuk Kína középső részébe, és döntötték meg a Ming dinasztiát. Az ország hatalmas kiterjedése miatt a fővárost áthelyezték Pekingbe, de Shenyang továbbra is megmaradt második fővárosnak. A mandzsu uralkodók a pekingi Téli palotában élték a mindennapjaikat.
A shenyangi királyi palota épületkomplexuma 60 ezer négyzetméter, több mint 70 épületében körülbelül 300 szoba található. Egy hagyományos kínai építésű palotához viszonyítva itt sokkal több nomád díszítőelem figyelhető meg a palotában. A shenyangi királyi palota is égtájak szerint van beosztva, de a palota legszebb részei a keleti, illetve a középső részek. A palota keleti részén található a palota központi épülete, a Dazheng palota, a Qing uralkodók ebben a palotában fogadták a követeket, a minisztereket, és tartották a fontosabb szertartásokat. A Dazheng palota két-két oldalán öt-öt pagodaszerű házacska áll, amelyek északdéli tájolásúak, és itt laktak az uralkodók legmagasabb rangú miniszterei. A Dazheng palota valójában olyan, mint egy pagoda, de sokkal nagyobb, és a díszítése is sokkal gazdagabb. A Dazheng palota és a körülötte elhelyezkedő épületek valójában a nomád életmód jelképeit elevenítik fel, ugyanis ez a tizenegy pagoda azt a tizenegy sátort jelképezi, ami a nomád törzsfők szállásainak központi részén helyezkedtek el. Azaz egy fő sátor, és tíz kisebb sátor a törzsfő központi sátra körül. Itt tetten érhetjük, hogy miként hagyományozódott át a törzsi kultúra a Qing dinasztia kultúrájába
A shenyangi Téli palotában sok minden megőrződött a mandzsu kultúrából. Ilyen épület, a középrészen elhelyezkedő Qingnin palota, melynek hatalmas kapujánál egy hétméteres faoszlopot emeltek. Ezt a faoszlopot egy fehér jádéből faragott alapra helyezték el, az oszlop tetejére pedig egy vasszelencét helyeztek. Az oszlop nem harmonizál a palota többi épületével, hiszen teljesen más stílusban is készült. De ez az oszlop a mandzsuk hagyományos szent oszlopa, az ún. Suolung oszlop. A mandzsuk hagyományosan ennél az oszlopnál tartják az istenek tiszteletére rendezett szertartásokat. Az oszlop tetején lévő vasszelencébe rizst és a sertés belsőségeket helyeznek a hollók számára. A hollók rituális etetése régi hagyományokra nyúlik vissza. Egyszer Nurhacsi menekülés közben egy mocsárban próbált megbújni az ellenség elől, de mivel ez a rejtek sem volt teljességgel biztonságos az istenek megsegítették őt, és rengeteg holló szállt köréje, akik elrejtették őt az ellenség elől. Miután Nurhacsi győzedelmeskedett az ellenséges törzsfőkön, megalapította a Jin (Arany) dinasztiát. Nurhacsi pedig mindenkinek megparancsolta, hogy az udvarában egy faoszlopot kell állítania, aminek a tetejére egy vasszelencét kell helyezni, hogy az uralkodó megmentői, a hollók bőségesen el legyenek látva élelemmel. Természetesen, a királyi palotában is felállították az ún. Suolung oszlopot.
A shenyangi Téli palotában szinte mindenütt megszemlélhető a mandzsu kultúra jellegzetességei. A palotakomplexum legmagasabb épülete a hálóhelyiségeknek otthont adó épület. Ez az épület a régi mandzsu hagyományoknak megfelelően a legmagasabb pontra épült, hogy szemmel tarthassák a környéket. Az ősi törzsi időkben vadászatkor mindig a magasabb helyeket részesítették előnyben, hiszen így előbb észrevették a közeledő veszélyt.
Miután a Qing dinasztia hatalomra került Kínában egy kis idő elteltével átvette a han nemzetiség kultúráját is, így a han kultúra művészi szépségét is szemügyre vehetjük a shenyangi palota megtekintésekor. A már fent említett Dazheng palota építésénél Song kori (960-1279) építészeti technikákat alkalmaztak. A palotakomplexum Guangju, Lingzhi (a Shiji alapján nevezték el ezeket) épületein felfedezhetjük a hagyományos han építészet stílusjegyeit.
A shenyangi Téli palota fő részeit 1625-ben kezdték el építeni, és az építkezések mintegy tíz éven keresztül folytatódtak. Kangxi uralkodásától kezdve Yunzheng és Qianlong császár uralkodásán keresztül, mintegy százötven éven keresztül szépítgették, építgették a palotát. Így, a shenyangi Téli palota magán viseli a különböző korok építészeti stílusait, jellegzetességeit. A palota kivitelezésében felfedezhetjük a han, a mandzsu, a mongol, a hui és a tibeti, valamint más nemzetiségek kézművességét is. Azt is mondhatnánk, hogy a shenyangi Téli palota megtestesíti a kínai kultúra sokszínűségét, és ez által az egységes Kína fontos jelképévé vált.
A mongol nemzetiség
2008 augusztus 20. | Szerző: Silver
A mongol szó legkorábban a Régi Tang-könyv” című könyvben fordul elő. A
mongol nemzetiség régi neve itt még mengshushiwei. 
A Kínában élő mongol nemzetiségűek száma 1990-ben 4.806.849 volt. A
mongolok főleg a Belső-Mongol Autonóm Területen, az északkelet-kínai
három tartományban, a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen, Gansu, Qinghai,
Ningxia, Hebei, Henan, Sichuan, Yunnan tartományban, és Pekingben
élnek.
A mongol nemzetiség eredete az időszámításunk szerinti VII.
Századig nyúlik vissza. A Tang-dinasztiában a Wangjian nevű folyó
(mostani neve E’er’gu’na) partján élt egy törzs, amely szoros
kapcsolatban volt az észak-kínai Donghu, Xianbei és Qindan nevű
nemzetiségekkel.
Az
időszámításunk szerint 840-ben a törzs nagy része nyugatra, a mai
mongol Dakente (Hentij) nevű hegy területére vándorolt, és sok törzsre
oszlott, valamennyinek külön neve volt, de összefoglaló néven a kínai
krónikák pusztai törzsnek hívták őket.
A XII. században Tiemuzhen (Temüdzsin), az egyik mongol
nemzetiség vezetője egymás után legyőzte a mongol hadakozó törzseket,
és egyesítette a mongolokat. 1206-ban Tiemuzhen (Temüdzsin) összehívta
a mongolok nagygyűlését (az úgynevezett kurultájt), amelyen
megszületett a Mongol birodalom. Tiemuzhent (Temüdzsint) választották
meg nagykánnak, és ekkor kapta a Chengjisihan, mongolul Csinggisz kán,
magyarul pedig Dzsingisz kán címet. Attól kezdve pedig az egész népet
mongolnak hívják.
A mongolok mongol nyelven beszélnek, amely nyelv az Altaji
nyelvcsaládba tartozik. A Kínában beszélt mongol nyelv három
nyelvjárásra oszlik: belső-mongol, Weilate és Ba’erhu-buliyate
nyelvjárásokra. A jelenleg is használatos írásukat a XIII. Században az
ujgur írás alapján alakították ki. Az évszázadok folyamán több
átalakításon ment keresztül, illetve néhány változtatással az ojrát és
a mandzsu írást is ez alapján készítették el később.
A mongolok régen sámánhitűek voltak. A Yuan-dinasztia idején a
Pekingben élő mongolok megismerkedtek a lámahitű buddhizmussal, és fel
is vették ezt az új vallást. A Ming és Qing-dinasztia idején a mongolok
harmada tért át a buddhizmus lámaista ágának hitére.
A mongol nemzetiségűek fontos szerepet töltöttek és töltenek
be az ország tudományos és kulturális életében. A XIII. század közepén
befejezett, mára világhíressé vált, magyarul is olvasható „Mongolok
titkos története” című könyv a mongol nemzetiség fontos történelmi és
irodalmi alkotása.
A
mongolok közül többen máig kerek formájú mongol sátorban élnek, amit
könnyű költöztetni, márpedig az a pásztorkodó életmód mellett rendkívül
fontos. A mongolok jó lovások és íjászok. Régen főleg pásztorkodással
foglalkoztak, ezért „pásztor nemzetiség”-nek is hívják őket. A mongolok
szeretik a lóversenyt, birkózást és íjászatot. A mezőgazdasági
területen élők főleg gabonaféléket, és tejes ételeket esznek. A
pásztorkodással foglalkozó mongolok pedig főleg marha-, és birkahúst,
illetve tejes ételeket esznek. Kínában a mongol nemzetiség máig egy
autonóm tartományt, három autonóm járást és hét autonóm megyét hozott
létre.
Szerencsesüti
2009 április 26. | Szerző: Silver
Kevesen tudják csak, hogy a szerencse-sütemény története a 13-14. századból ered, amikor Kína a mongolok fennhatósága alá tartozott. Ebben az időben hagyományos lótuszdiópasztából készítettek hold alakú sütiket, melyekbe rejtve továbbították a megszállók elleni szervezkedés titkos üzeneteit. A hold alakú süteményt, mint titkos üzenetek vivőjét, a lelkes hazafi és forradalmár Csu Jüan Csang terjesztette el (taoista papnak álcázva járta a városokat) Azért készítették a süteményeket lótuszdiópasztából, mert tudták, hogy a mongolok nem szeretik az ízét. A titkos üzenetek segítségével szervezett felkelés sikeres volt, és a híres Ming dinasztia kora is ezután kezdődött.
Hogy miként került a szerencse-sütemény Amerikába?
Az aranyláz, majd a vasútépítési láz idején igen sok külföldi ment Amerikába. A Sierra Nevadát Kaliforniával összekötő vasútvonalat kínai munkások is építették, akik a holdünnep idején jókívánságokat rejtettek a kekszekbe, majd azokat cserélték be tortára. Hát így kezdődött a szerencse-süti amerikai pályafutása.
A szerencse-süteményeket kézzel készítették egészen 1964-ig, amikor is az első sütigyárat megnyitották San Francisco kínai negyedében. A kínai éttermekben az étkezés végén kapott apró hold alakú tésztát nevezzük úgy, hogy szerencsesüti.
Az édesség eredetileg nem édes. Az édes ízt az amerikai ízlésvilágnak megfelelően adták hozzá. Ezekben a szerencsesütikben gyakran van a szerencsekívánságok mellett szerencseszámok is, amelyeket a lottón játszanak meg, vagy kínai mondatok a fordításukkal együtt.
Mindig tartogat valami újat a tarsolyában, amivel meglepheti a szerencse fiát. Itt van néhány a rengeteg üzenet közül:
1. Soha nem késő, hogy holnap végre elfeledd a tegnapokat!
2. Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni!
3. Ha nehéz feladattal kerülsz szembe, viselkedj úgy, mintha lehetetlen volna a kudarc.
4. Soha ne fossz meg senkit a reménytől. Meglehet, az az egyetlen kincse.
5. Tanulj meg figyelni. A nagy lehetőség néha csaknem észrevétlenül érkezik.
6. Légy bátor. Tégy úgy mintha az volnál, még ha nem
is vagy az. Senki sem fogja észrevenni.
7. Bánj mindenkivel úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.
8. Aki nem tartja magát a legjobbnak, nem tartozik a legjobbak közé.
9. Ne félj azt mondani: – Bocsánatot kérek!
10. Vigyázz mit kívánsz, mert lehet, hogy teljesül!
Oldal ajánlása emailben
X