Féldrágakő-érmek a pekingi olimpiára
2008 augusztus 6. | Szerző: Silver
forrás:hg
Kína
huszonöt tartományából, Hong Kongból, Amerikából, Ausztráliából,
Oroszországból és Németországból összesen 265 munka érkezett be a
2008-as olimpiai érmek megtervezésére kiírt pályázatra. 
Kína 2005-ben írt ki teljesen nyílt pályázatot
az olimpiai érmek megtervezésére. Bárki pályázhatott a 30 000 jüanos
(3750 dolláros) fődíjra, amit a három legjobb kapott meg. A kínai
olimpiai bizottság ezzel is igyekezett a lehető legszéleseb rétegeket
bevonni az olimpiai erőfeszítésbe, mely 2008-ban megpecsételi Kína
elmúlt évtizedben tapasztalható kitárulkozását a világ felé.
A terveket 2006 márciusáig kellett leadni az érem egyik oldalára, a
másik oldala ugyanis mindig ugyanolyan: azt a Nemzetközi Olimpiai
Bizottság szabja meg, és kötelező jelleggel a győzelem szárnyas
istennőjét, és az athéni Panathinaikos Stadion madártávlati képét
ábrázolja.
A pályázati győztes éremkollekció részben jádéból, azaz a kínai
iparművészetben előszeretettel alkalmazott féldrágakőből készül,
melyhez az első két érem esetében ezüst párosul, annyi különbséggel,
hogy az aranyérmet 6 grammnyi arannyal vonják be. Minden érem középen a
2008-as világverseny logója, azaz a Pekinget jelképező módosított jel
szerepel, melynek megtervezésénél azt tartották szem előtt, hogy a
világ egy táncoló alakot lásson benne, a kínaiak pedig az eredeti
szimbólumot, érzelmi többletjelentéssel gazdagítva.
Peking érmei a korábbi játékok medáljainál nagyobbak, súlyuk 150 gramm, átmérőjük 70-, vastagságuk pedig 6 milliméter.
Tai Chi
2008 július 31. | Szerző: Silver
A Tai Chi olyan mozgásrendszer, amelyben a gyakorló mozdulatai összhangban vannak a testében és tudatában zajló folyamatokkal.
Általában a Tai Chi létrehozását az i.sz. 13. században, a Sung-dinasztia alatt élt Chang Shan-Fonnak tulajdonítják, mert ő kombinálta először a kígyó és fehér daru stílusok technikáit belső erővel. (A belső erő a Chi használatának képessége. A belső erő ellentéte a külső erő, amikor is az erőt kizárólag izommunkával hozzuk létre. A külső erőnek határai vannak, a belső erőnek viszont nincsenek.) Miközben a híres Shaolin templomok harcművészei Da Mo, az indiai buddhista révén már ismerték a belső erőt, Chang Shan-Fon volt az első, aki olyan stílust használt, amely teljes egészében öszszekapcsolta a belső erőt a harci technikákkal. Bár sokan őt tartják a Tai Chi szülőatyjának, lehetséges, hogy a stílus valójában a Wu Dan hegységbeli Shaolin templomokban jött létre. Amikor Chang élt, a Shaolin harci rendszerei már 800 éve léteztek és számos kolostorban továbbfejlesztették Da Mo belső erőre épülő módszereit. Nagyon könnyen elképzelhető tehát, hogy valójában ezekben a kolostorokban született a Tai Chi.
Csak a 18. század közepétől ismerjük pontosan a Tai Chi történetét. Akkoriban egy Chen Chang Shen nevű ember tanította a művészetet rokonainak és néhány kiválasztottnak. A hagyományok szerint a legtöbb harcművészetben a tanítványok csak a rokonok és a hasonló nevű emberek közül kerülhettek ki, csak nagyon ritkán juthattak be a családba idegenek is. -Chen Chang Shen Chen Jar Gaóban, Huo Nan megyében élt és ott oktatta saját családjára jellemző Tai Chi stílusát.
Élt arrafelé egy ember, akit Yang Lu Shannak hívtak (1780-1873). Yang Lu Shann szeretett volna Tai Chit tanulni, de nem volt a Chen család tagja, ezért nehezen jutott be hozzájuk – végül mint szolgáló került a házhoz. A háztartás tagjaként Chen Chang Shen tanított ugyan neki Tai Chit, de csak a tudás felszínét. Yang Lu Shann sokáig csalódott volt, hogy nem juthat hozzá a harci alkalmazás kulcsaihoz, de ennek ellenére szorgalmasan gyakorolt.
Nagyon lassan haladt, egészen egy bizonyos éjszakáig. Ezen az éjszakán távoli kiáltások verték fel. Amikor felkelt, hogy megkeresse a zaj okát, meglátta Chen Chang Shent és tanítványait, akik éppen gyakoroltak. Yang Lu Shann elbújt és elleste a harci alkalmazás titkait, például a Hun és Ha módszert, amely kiáltások segítségével növeli a küzdő erejét. Ez idáig nem tudta használni tudását harc közben, hiába ismerte a pusztakezes formagyakorlatot, ezek után azonban rendszeresen megleste az éjféli gyakorlókat és egyedül tökéletesítette tudását.
Egy napon Chen Chang Shen felkérte, hogy küzdjön meg tanítványaival. Legnagyobb meglepetésére azonban a legjobbak sem voltak képeses Yang Lu Shannt legyőzni, ezért attól a naptól ténylegesen is tanítványává fogadta és teljes mélységben átadta neki a tudást.
Yang Lu Shan azután Pekingbe ment, ahol három gyermekét és másokat is tanított. Legidősebb fia hamar meghalt, de a másik két gyermek elsajátította mindazt, amit ő Chen Chang Shentől tanult. Kettejüktől ágaznak el a Tai Chi különböző stílusai és ekkor vált a rendszer igazán népszerűvé.
Filozófiai szempontból a Tai Chi gyökerei a taoizmusban találhatók. Különösen két olyan taoista szöveg létezik, amely fontos volt – és a mai napig is az – a Tai Chi gyakorlója számára: a Tao Te King és az I King. Bár egyik sem harcművészeti kézikönyv, mindkettő abban a világszemléletben fogant, mely a Tai Chi minden részét áthatja, a légzéstől az erő kifejlesztéséig.
A Tai Chi gyakorlói a Yin és Yang elvét az I Kingből – amely kétezer évvel öregebb, mint Lao Ce Tao Te Kingje – olvasztották be saját rendszerükbe. A történések természetes folyamában a működtető elv, amely az egész univerzumot irányítja, a Yin és Yang, a két ellentétes erő kölcsönhatása. A Yin a passzív, a Yang az aktív erő. A Yin és Yang dinamikus feszültségében minden dolog megtalálja saját természetét.
A korai Tai Chi gyakorlók a küzdelem során használható nyolc alapvető mozgásirányt használtak. (D – védés, DNy – karkitekerés, Ny – tolás, ÉNy – váll-lökés, É – húzás, ÉK – könyöktolás, K – lökés, DK – könyökütés)
A különböző mozgásirányok mellett a Tai Chi mesterei a mozgásokat megkülönböztették az univerzumot alkotó öt elem szerint is: fém (Gin), fa (Moo), víz (Sui), tűz (Fou) és föld (Tu). Az öt elem együttes neve Wu Shing és a következő mozgásoknak felelnek meg: előrehaladás, visszavonulás, kitérés és figyelés balra, kitérés és figyelés jobbra és a központ megtartása. Ez a tizenhárom mozgáselem együttesen alkotja a Tizenhárom Testhelyzetet (Shih Shan Sih), amely a Tai Chinak, mint harci művészetnek az alapját képezi. Sőt, sokan hívják emiatt a Tai Chit Shih Shan Shihnek is.
Ezenkívül a I King számos egyéb hatást is kifejtett a Tai Chira. Például bármelyik stílust is tekintjük, két alapvető meditáció létezik : a Yin és a Yang, a hagyományos ülő meditáció és a forma végrehajtása közbeni mozgó meditáció. Ezek együtt adnak lehetőséget arra, hogy az egészség megőrzésének és az önvédelemnek a képessége teljesen kifejlődhessen. Másik szinten a légzés mechanizmusa is a Yin és Yang kapcsolatára épül: a belégzés Yin, a kilégzés pedig Yang.
A legtöbb teljes harcművészeti rendszerhez hasonlóan a Tai Chi Chuanban is számos különféle technikát, gyakorlatot találunk meg, melyek tanulás és sok gyakorlás útján sajátíthatók el. Először is, a Tai Chi elmélete és gyakorlatai két alapvető csoportra oszthatók: a mozdulatlan, ülő meditációk és a mozgás közbeni meditációk. Számos Tai Chi gyakorló nem tudja, hogy a meditáció mennyire fontos és szerves része az edzésmunkának. Bár a legtöbb harcművészet foglalkozik a meditációval, ezt a legtöbb esetben a meditáció lazító, nyugtató hatása miatt teszi.
Az ülő meditáció mellé az idők során kifejlesztették a mozgás közbeni meditáció rendszerét is, amely a harci technikák alapját képezi. Először a gyakorló elsajátítja a helyes légzést, majd a légzéstechnikákat összekapcsolja a lassú mozgás közben végzett egyszerű harci formákkal. Ha ezek a formák és a légzés gond nélkül és simán működnek, a gyakorló a következő két-három évet a pusztakezes formagyakorlat megtanulásával tölti. Ez a formagyakorlat képezi a stílus minden egyes harci technikájának az alapját.
A forma elsajátítása közben kezdődik a tolókezek gyakorlatainak megismerése is. A tolókezek különösen fontosak, mert a szabad küzdelemben való jártassághoz ezen keresztül vezet az út. Itt tanuljuk meg, hogyan engedjük be és semlegesítsük az ellenfél támadását és hogyan indítsuk ebből az ellentámadást. Kezdetben nagyon lassan végezzük, hogy össze tudjuk hangolni a légzést a mozgással. A harmadik évtől az ötödikig, amikor a gyakorló már összehangolta légzését mozgásával, a cél az, hogy kifejlessze a képességet, amivel a védések és a támadások során a Chijét is használni tudja. A harmadik évre már általában elegendő Chi gyűlik össze ehhez.
A következő lépés, kb. öt év gyakorlás után, a szabad küzdelemben való jártasság fejlesztése a páros harci forma segítségével. Ebben a két szembenálló előre megkomponált technikákat használ, mindezt eleinte lassan végrehajtva, hogy megtanulják összekapcsolni a mozdulatokat a Chi keringetésével. Később egyre több erőt használnak. A harci formát kb. öt évig gyakorolják, hogy a belső erőt megfelelően össze tudják hangolni a technikákkal. Végül jön a valódi, nem szabályozott küzdelem. Ennek a szintnek az elérése általában tíz évig tart. Bár maguk a mozdulatok nem bonyolultak, a valódi tudás hosszú idő alatt sajátítható el. Például a Tai Chi gyakorlójának minden egyes technikát tökéletesen kell tudni végrehajtani – akár lassan, akár gyorsan, a megfelelő légzéssel összekapcsolva -, minimális erőkifejtéssel kell elvezetnie, hárítania a legerősebb támadást is és képesnek kell lennie arra, hogy bármikor megfelelő mennyiségű belső erőt tudjon mozgósítani. Ezek a képességek csak évekig tartó szorgalmas gyakorlással érhetők el.
Ami a fegyvereket illeti, a Shaolin-stílusokkal ellentétben a Tai Chi igen keveset használ: széles- és keskenypengéjű kardot, botot és lándzsát. Az első három év elteltével kezd a gyakorló a szélespengéjű karddal foglalkozni – ez a fegyver különösebb belső erő nélkül is használható. Ilyenkor még nincs annyi belső erő, hogy valóban harci célokra tudnánk használni a többi fegyvert, a szélespengéjű kard azonban főleg izomerőt igényel.
Tíz év után kezdünk el foglakozni a keskenypengéjű karddal, amely a rövid fegyverek királya. A belső stílusok hagyományosan ezt a fegyvert használják. A Tai Chi-karddal való munka előtt már elég sok belső erővel és tapasztalattal kell rendelkeznie a gyakorlónak. Ezek a feltételek szükségesek, mert a kard belső erőt, könnyed mozgást és az ellenfél erejének semlegesítésének képességét kívánja. Általában a kard magas szintű megismerése két-három évig tart. A lépések hasonlóak a pusztakezes gyakorláshoz: lassú mozgással végrehajtott formagyakorlat, páros formagyakorlat, majd szabad küzdelem. Ha valaki a Tai Chi-kard mestere, a harcművészetek egyik legnagyobb tiszteletben tartott képességével rendelkezik.
A kard használata közben a gyakorló megismerkedik a bottal és/vagy a lándzsával is. Ezeket rövid és hosszú fegyverként is használják és természetesen ezekhez is megfelelő szintű előképzettség szükséges. Nagyon kevesen képesek a bot és a lándzsa különösen nehéz technikáinak mesteri szinten való elsajátítására.
Összefoglalva azt mondhatjuk tehát, hogy a Tai Chiban, mint harcművészetben és önvédelmi rendszerben az ülő meditációktól kezdve a harci technikákig sok mindent megtalálhatunk. Az elmélete viszonylag gyorsan megérthető és megtanulható, de a gyakorlati tudást hosszú évek alatt lehet csak tökélyre fejleszteni. Emiatt tartják úgy, hogy 18 évi Tai Chi gyakorlás után még mindig csak annyit mondhatunk: most már tudok valamit.
Írta: Kiss István György
Peking képekben
2008 július 30. | Szerző: Silver
Tai He Dian
Danbi, “Dan” piros színt jelent, “Bi” lépteket
Virtuális séták
2008 július 29. | Szerző: Silver
|
|||
|
|||
|
virtuális séták, tiltott város, Ermitázs, Egyiptom
Visszatér a napevő sárkány Kínába
2008 július 29. | Szerző: Silver
Pénteken (augusztus 1-én) visszatér a napevő sárkány Kínába. Vagyis teljes napfogyatkozás lesz abban az országban, amelyben a legelső írásos dokumentum keletkezett napfogyatkozásról több mint 4 ezer évvel ezelőtt. A teljes napfogyatkozás, amikor egy vonalba kerül a Föld, a Hold és a Nap, ezért a Hold árnyéka eltakarja a Napot, Szibéria északi területein kezdődik, majd Közép-Ázsiában, Mongóliában és Kína észak-nyugati felében lesz látható egy több mint 10 ezer kilométer hosszú sávban.
Európa és Kanada északi területein, valamint Ázsia nagy részében részleges lesz a napfogyatkozás. A pénteki teljes napfogyatkozást több mint 1 milliárd ember láthatja.
A következő teljes napfogyatkozás időpontja 2009. július 22.
Ez lesz az emberiség létezése óta az a napfogyatkozás, amelyet a legtöbben láthatnak, mert India középső, Banglades északi és Kína középső vidékeit fogja érinteni.
Európában – és nálunk – a legutóbbi teljes napfogyatkozás 1999. augusztus 11-én volt.
A napfogyatkozások ősidők óta foglalkoztatták az emberiséget. Az első írásos feljegyzés több mint 4 ezer évvel ezelőtt, Kínában született napfogyatkozásról. A dokumentum vagy az időszámításunk kezdete előtti 2128-as vagy az i.e. 2134-es napfogyatkozásról szólhat. A feljegyzés szerint a napfogyatkozás Csong Kang császár uralkodása alatt történt, és az uralkodó utána parancsot adott Jin hercegnek, hogy a császári fegyveres erők élén büntesse meg Hszit és Hót. A legenda szerint Hszi és Ho a császári udvar két csillagásza volt, és lefejezték őket, amiért nem figyelmeztették előre az uralkodót a napfogyatkozásra.
A régi kínai hiedelmek szerint a napfogyatkozást a napevő sárkány okozza, ezért a sárkányt cintányérok és fedők összeütögetésével riasztották el. A vikingek szerint a napfogyatkozásért két farkas okolható, Skoll és Hati. A hindu mitológiában egy gonosz démon, Rahu harap ki időnként egy darabot a napból. Teljes napfogyatkozás akkor áll elő, amikor a Hold éppen a Föld és a Nap közé kerül.
A madárfészek képekben
2008 július 19. | Szerző: Silver
A 85 milliárd forintnak megfelelő összegből épített és idén májusban
befejezett, több mint 300 méter hosszú Madárfészekhez több mint 40 ezer
méternyi acélt használtak fel. 91 ezer néző foglalhat majd helyet a
játékok központi létesítményében: a 80 ezer állandó ülőhely mellett
szükség szerint még további 11 ezret tudnak létesíteni.
A 258 ezer négyzetméteres, impozáns stadion, amelyet 2003 decemberétől
2008 tavaszáig építettek, nem csak a nyitó- és záróceremóniának ad
helyet. Itt rendezik majd meg az atlétikai versenyeket és néhány
futballmérkőzést is.
Részletek J. C. Yang
2008 július 18. | Szerző: Silver
Kína lakossága a maga 1,2 milliárdjával a világ teljes népességének majd 22%-át
teszi ki. (Az angolok 48, a franciák 58, a németek 81, az oroszok 144, az amerikaiak
268, az indiaiak pedig 992 millióan vannak.)
Kína területe háromszorosa Indiáénak
és valamivel nagyobb, mint az Egyesült Államok, de 1 és 3/4-szer elférne Oroszország
területén.
Hogyan
látják magukat?
A
kínaiak tudják – világéletükben pontosan tudták -, hogy ők a Föld legnagyobb és
legfejlettebb kultúrájának letéteményesei. Barbár hordák persze időről időre elfoglalták
Kínát, hogy aztán a meghódítani vágyott kultúra fölébük kerekedjék és magába szippantsa
őket erejével. A végeken a koreaiak, a vietnamiak és a japánok mind megtanultak
fejet hajtani a kínai civilizáció előtt. Átvették írásrendszerét, filozófiáit,
egyes szokásait, s ezzel tovább erősítették a kínaiakat saját felsőbbrendűségük
tudatában.
A kínaiak tisztában vannak azzal, hogy ők az emberiség krémje.
(Nem isten választott népe, hiszen semmiféle isten nem lehet elég hatalmas ahhoz,
hogy ekkora nép fölött uralkodjon! A kínaiak isteneiket is maguk teremtették.)
Mint az emberiség krémje nyilván szívből lesajnálnának minden más népet, ha eszükbe
jutna más nép. De nem jut.
Hogyan
látnak másokat?
A
kínaiak “Csungkuo”-nak (Középső Birodalom) nevezik országukat. Számukra
ez a civilizált világ középpontja, itt ugyanis emberek laknak. Minden más hely
“barbár pusztaság”, melyet idegen ördögök népesítenek be. Afrikában
fekete ördögök, Hollandiában és Skandináviában vörös és szőke hajú ördögök tanyáznak,
Európa többi részén, Amerikában és Ausztráliában pedig a nagy orrú ördögök bőre
fehér és a szeme kék.
Az idegen ördögöktől oktalanság civilizált emberi viselkedést
várni, botlásaikat jobb elnézni, bár ha gyermetegségükben túl messzire merészkednek,
nem árt őket fennsőbbségesen rendre utasítani.
Néhány csodabogár még kínaiul
is megtanul, ezeknek csodájára járnak, mint a beszélő papagájnak vagy a bolhacirkusznak,
talán még emberi társaságba is bevezetik őket, ám ettől még nem válnak emberré.
A kínaiak nem ismerik az idegengyűlöletet. Olyannyira nem törődnek másokkal, hogy
percnyi fáradságot sem pazarolnak holmi gyűlölködésre. Ha a pártvezetés elrendelne
valamely külföldiellenes provokációt, megtennék engedelmesen, ám teljes közönnyel,
ami tulajdonképpen megnyugtató…
A kínaiak a Föld egyetlen népével sem azonosulnak,
mert nem hiszik, hogy léteznek velük egyenlők. Stratégiai okokból a harmadik világhoz
sorolják magukat. Egy ideig, ugyancsak stratégiai okokból, fekete Afrikát is patronálták,
de e barátság mögött semmiféle meggyőződés sincs. Ha pedig valakit utálni kell,
akkor azok a japánok a világháborús megszállás miatt, de ezt az ellenszenvet is
sikeresen palástolják – ki hinné? – stratégiai és kereskedelmi okok miatt.
A világ többi része iránti közöny a kínaiak alaptermészetéhez tartozik. Egy külföldi
körülbelül ugyanannyira tud megsérteni egy kínait, mint egy kétéves kisgyerek.
Ha ugyanis a sértett tudomást sem vesz a sértegető létezéséről, akkor hol a sértés?
Olyannyira nem vesznek tudomást senkiről, hogy még gúnyt sem űznek az idegenekből.
A kínai viccek
céltáblája szintén kínai. Őt a viccben Ah-fu-nak (Dinka) nevezik,
valami testi hibája van, esetleg Kína olyan vidékéről származik, ahol különös
tájszólásban beszélnek vagy fura szokásoknak hódolnak.
A Kínába érkező barbárok
közül egyedül a nyugatiakba szorult annyi kulturális ellenállóképesség, hogy megőrizzék
különállásukat. A mérkőzés eredménye ilyenformán döntetlen. A kulturális adok-kapok
során a nyugatiak hozzászoktak az esernyőhöz, a teaiváshoz és a selyemruhákhoz,
immár ők is porcelántálkából eszik a rebarbarát, vizsgáztatják a köztisztviselőket
és termesztik a kínaiak hagyományos kedvenc virágait és növényeit. A kínaiak vasutat
építettek, megtanultak pókerezni, cigarettázni, elsajátították a nyugatiak tudományos
módszereit, saját képükre formálták a szocializmust, és rájöttek, hogy a nemzetközi
kereskedelemben végtére nekik is lehet keresnivalójuk.
Mindez persze csak
látszólag döntetlen. A kínaiak nagy távlatokban tekintenek a történelemre, és
rendíthetetlenül hisznek abban, hogy az idő nekik dolgozik.
A nem tanulságos kínai közmondások
2008 július 18. | Szerző: Silver
Itt van például a “Combszúrás a cipészárral a tanulásért”. A
története pedig: a Hadakozó fejedelemségek korában a 6 királyság
kancelláriáját egyszerre vezető Su Qin fiatal korában, hogy frissen
tartsa magát tanulás közben, amikor elálmosodott, cipészárral szúrta a
combját. 
A Han-dinasztiabeli Sun Jing hasonló célból, hogy ne aludjék el
a fáradtságtól a tanulás alatt, hajfonatát madzaggal a gerendához
kötötte, így amikor elbóbiskolt volna, a fájdalom felébresztette. 
Itt van még egy harmadik példa: “Tanulás az átfúrt fallyuk
alatt”. A története pedig: az időszámításunk kezdete előtti 2.
században a Nyugati Han-dinasztia idején a híres tudós, Kuang Heng
fiatal korában szegénysége miatt nem tudott gyertyát venni az esti
tanuláshoz, ezért kénytelen volt átfúrni a gazdag szomszédjának falát
és a lyukon átjutott fény mellett tanult. A szorgalmas diák végül nagy
tudós lett.
És végül a negyedik: “Wang Xiang jégen feküdt a pontyért” .
Arról szól, hogy a fiatal Wang Xiangnak megbetegedett az apja, és
pontyot szeretett volna enni. Szegénységük miatt Wang Xiang nem tudott
pontyot venni az apjának. Azt találta hát ki, hogy a folyó jegére
feküdt, a teste melegétől felolvadt a jég, és a léken kiugrott egy
hatalmas ponty, ami az isten ajándéka volt a nemes tettéért.
Mind a négy eset
szélsőséges, nemcsak hogy nem lehet ezekből tanulni, de a gyakorlatban
is nehéz lenne megvalósítani őket.
Award
2008 augusztus 6. | Szerző: Silver
Köszönöm kedves Ladybird! (ladybirdakonyhaban.cafeblog.hu)
Olyankor mi a helyzet kedves blogtársaim,ha olyanoknak adnám tovább,akik már mind-mind kaptak díjat?? Mi a teendő?? 🙂
Oldal ajánlása emailben
X